A blog leállt, hosszú időre. Ez alapvetően nem is érdemelne egy külön témát, a szünetnek viszont nyomós oka volt. Egy darabig úgy éreztem, hogy túlságosan is lusta vagyok a tőlem elvárható minőségben kidolgozni a saját magam számára korábban felvetett témákat. Ami talán igaz is volt. Legalábbis ezzel hitegettem magamat. De egy kisebb önvizsgálat után arra jöttem rá, hogy a kezdetben megálmodott formában talán nem is érdemes folytatnom az írást. Nem azért, mert olvashatatlan lenne a végeredmény, hanem azért, mert úgy nekem nem okoz különösebb élvezetet, amíg oda eljutok. Abban a formában és hozzáállással legalábbis biztosan nem…
A videojátékokról felhalmozott tudásanyagomat bármikor papírra tudnám vetni, ám az egyszerű felelés lenne, puszta felmondás, legjobb esetben is csak egy szép szavalás – számomra viszont teljesen agyatlan rutin- vagy találóbban fogalmazva: droidmunka maradna mindvégig. Egészen biztos vagyok benne, hogy vannak, akik azt is értékelnék, sőt: nagyra értékelnék, mert Magyarországon (hozzáteszem sajnos) hiánypótló lenne. Ám nem feltétlenül itt van annak a helye. Tankönyvet lehet gyártani máshogy is és oda való ismereteket nem illendő egy blogban közölni.
Ami túlmegy a rutinmunkán, az viszont kihívást jelent, a kihívás pedig tanulást és élvezetet – no és persze új dolgokat. Ennek megfelelően a jövőben nem kívánok ragaszkodni ahhoz, hogy saját magam számára teljesen evidens dolgokat közöljek. Ez azt is magával vonja, hogy írásaimat eltolom a problémamegoldás irányába és új, eddig mások által nem vizsgált kérdésekre keresem meg a válaszokat. Bár semmi sem garantálja, hogy megingathatatlan igazságokkal rukkolok elő spekulációim végén, az lesz a célom: olyan eredményeket produkálni, melyek hosszú távon is értékesek, iránymutatóak maradhatnak minden videojátékokkal mélyebben foglalkozni kívánó személy számára.
És, hogy mi lesz mindennek a módja? Az utóbbi években a videojátékok mellett kitüntetett figyelmet szenteltem egy számomra mondhatni ugyanannyira érdekes és vonzó témának: a pszichológiának. Természetesen óvatos maradok és ügyelek arra, hogy ne váljak botcsinálta pszichológussá, újonnan megszerzett (és folyamatosan bővülő) ismereteimet viszont feltétlenül szeretném összevetni a videojátékokról összegyűjtött tudásommal, mert hiszem, hogy abból olyannyira szemléletmódosító eredmények sülhetnek ki, melyek végül a megértés új szintjére kalauzolhatják el a videojátékokról elmélkedni vágyó embereket. A gondolkodó játékosok blogja ezzel tehát nem fordít hátat korábbi filozófiájának, mindössze sokkal határozottabban irányba áll és azzal egyetemben újult erőre kap.
Zsetont akkor érdemes a gépbe dobni, amikor a játék nem csak, hogy folytatható, hanem a továbbvitelére is tényleges esély kínálkozik.
